Jodo

Shinto Muso Ryu Jodo a legelső olyan japán harcművészeti ág, amelyben Jo-t használtak. Ez a XVII. században jött létre, alapítója Muso Gonnosuke Katsuyoshi, aki képzett vívó volt a Tenshin Shoden Katori Shinto Ryu stílusban.

Egy isteni sugallattól inspiráltan egy botszerű, a korábbiaknál rövidebb (kb 128 cm), de gyorsabb használatra szánt fegyvert alkotott, a Jot. Technikái tartalmazzák a lándzsa szúrásait, a kard vágásait, a naginata egyes mozdulatait, és a bot csapásait.

A Shinto Muso Ryu Jo összesen 64 technikát foglal magába, amelyek különféle karakterű sorozatokba tagolódnak. A gyakorlás módja meglehetősen szisztematikus, és kifejleszti a gyakorló technikai, pszichikai képességeit a test mozdulatain, légzésen, a fegyver megfelelő használatán, az időzítésen, koordináción, a pontosságon, intenzív szellemi és lelki edzésen keresztül.

A gyakorlók tanulmányaikat a 12 alapmozdulat (Kihon tandoku) elsajátításával kezdik, amelyek a stílus eszenciáját képezik. Utána az alapmozdulatokat kard ellenében párosan gyakorolják (Kihon sotai). Ezt követik a katak különféle sorozatai Omote, Chudan, Ran-ai, Kage, Samidare, Gohon no midare, és Okuden. Az utolsó sorozat a Gokui hiden (amelyet Go muso no jo is neveznek), tartalmazza azokat a technikákat, amelyek csak az iskola legmagasabb szintű tanítási engedélyéhez (Menkyo kaiden) kötődnek.

A Shinto Muso Ryu Jo tartalmaz még 12 katat a Shinto Ryu Kenjutsu kardvívásból. Az első nyolc technika hosszú kard hosszú kard ellenében, amelyet olyan technikák követnek, ahol hosszú kard és rövid kard áll szemben egymással.

A Shinto Ryu Kenjutsun túl számos más iskola anyagát is tartalmazza a Ryu, úgymint Uchida Ryu Tanjojutsu (sétapálca), Ikkaku Ryu Juttejutsu (vasbot), Isshin Ryu Kusarigamajutsu (láncos sarló), és Ittatsu Ryu Hojojutsu (az ellenfél megkötözése).

Shinto Muso Ryu Jodo története (Pascal Krieger: Jodo, the way of the stick című könyve alapján)

A Shinto Muso Ryu közel 400 évvel ezelőtt jött létre 1605-ben. Alapítója egy Muso Gonnosuke Katsukichi nevű harcos volt, aki először az Iizasa Choisai Ienao által alapított Tenshin Shoden Katori Shinto Ryuban tanult, ahol Menkyot ért el, azaz az iskolára vonatkozó tanítási engedélyt kapott. Muso Gonnosuke szintén tanulmányozta a Kashima Jikishin Kage Ryut, amelyetMatsumoto Bizen no Kami alapított. Ahogy mondják, elsajátította az Ichi no tachi alapelveit (titkait), amelyek ennek a hagyománynak az alapjait képezték.

A legenda szerint Muso Gonnosuke a Keicho periódus (1596 - 1614) elején Edoba ( a mai Tokyo) utazott, ahol számos vívóval mérte össze tudását, és sohasem veszített. Egy napon Miyamoto Musashi volt az ellenfele, aki a japán történelem valószínűleg legismertebb harcosa, akinek Juji dome technikájára elől nem tudott menekülni. Ez a mozdulat Musashi Niten Ichi Ryu iskolájának egyik titka volt, és tulajdonképpen az ellefél kardjának blokkolását jelenti, ahol a rövid és hosszú kardok X alakot formáznak.

Mivel legyőzték, Gonnosuke az országot körbeutazva különféle harci művészeteket és stílusokat tanulmányozott, hogy felülkerekedhessen Musashi Juji dome technikáján. Ez a gyakorlás Musa Shugyoként néven vált ismertté.

Néhány év múlva Chikuzen tartományba érkezvén megállt Dazaifu városában (Fukuoka prefektura), Kyushu szigetén. Harminchét napot töltött itt a Kamado szentélyben, a Homan hegyen. Egy éjjel álmot látott, amelyben egy isteni hírnök jelent meg előtte egy gyermek formájában, és azt mondta neki: - Ismertesd meg meg a gyomorszájat egy kör keresztmetszetű bottal.

Eszében tartva ezt az üzenetet Gonnosuke egy új fegyvert fejlesztett ki. Ez egy egyszerű bot, amely kb 30 cm-rel hosszabb az átlagos japán kardnál, azaz kb 128 cm hossuú (4 Shaku, 2 Sun, 1 Bu) és 26 mm átmérőjű (8 Bu). Ma ez a fegyvert Jo(Tsue) néven ismert.

Gonnosuke kifejlesztette Jo technikáit korábbi fegyverekkel megszerzett tapasztalatainak megfelelően. Felhasználta a Yari(lándzsa) szúrásait, a Naginata (alabárd) vágásait, a Bo (rúd) csapásait, és a Tachi (kard) mozdulatait. Ezzel az új fegyverrel, és a hozzá kapcsolódó mozdulatokkal egy új művészet, a Jojutsu született meg.

A legenda szerint Gonnosuke újra megkereste Musashit, és sikerült felülkerekednie annak Juji dome technikáján. Ez voltMusashi egyetlen elszenvedett veresége. A Fukuokaban székelő Kuroda klán figyelmét felkeltette Gonnosuke növekvő hírneve, így felkérték a Jojutsu tanítására.

Élete során Gonnosuke több mint tíz Kuroda klánból származó harcosnak adott tanítási engedélyt. Ők és követőik adták tovább a hagyományokat, tanításokat a Kuroda család birtokán belül, féltékenyen őrizve azt, mint titkos családbeli hagyományt.

A Tokugawa periódus végén (1603-1868) két Dojo létezett a Kurodak által birtokolt területen. Az egyiket a Hirani család tartotta fenn, a 15. nagymester, a másikat a Hamachi család működtette a 18. nagymester ideje alatt.

A Meiji restaurációt követően 1872-ben engedélyt adtak a Jojutsu Kuroda klánon kívüli tanítására. Az 1900-as években Uchida Ryogoro és valószínűleg még egy személy tanított Tokyoban. Tanítványai között volt Uchida Ryohei (Ryogoro második fia),Nakayama Hakudo (a híres Kendo és Iaido mester és a japán csaszári haditengerészet tábornoka), és Morita Kanya kabukitanár.

A fukuokai központban Shiriashi Hanjiro Shigeaki, a 24. Nagymester folytatta a tanítást, egészen 1927 március 1-én bekövetkezett haláláig. Ezután a Jojutsut magas szintű tanítványai, mint Takayama Kiroku, Shimizu Takaji és Otofuji Ichizotanították.

Shimizu 1927-ben érkezett Tokyoba, és két befolyásos ember támogatásával (Toyama Mitsuru, Suenaga Setsu) megkezdte a Jojutsu tanítását. A Toyama Dojot főhadiszállásává téve országszerte utazgatott és csoportokat tanított például a fővárosi rendőrségen, aKodokanon (a Judo főhadiszállásán Jigoro Kano buzdítására), de más csoportokat is az ország más részein.

Mandzsúriában is tanított a terület 1930-as japán megszállását követően. Kevéssel tanáraShiriashi halála után Shimizu a Dai Nihon Jodo Kai vezetőjévé vált, amely a ryu nevét 1940-ben a Jojutsuról hivatalosan Jodová alakította.

Amikor Japán második világháborúban elszenvedett veresége a harcművészetek betiltásához vezetett, a Jojutsu más művészetekhez hasonlóan eltűnt egy időre, hogy később fokozatosan erőre kapjanak. Az első nyilvános bemutatókra 1955-től került sor. 1955-ben Toyama Izumi(akinek apja Shimizu támogatója volt a háború előtt) megalakította az Összjapán Jodo Szövetséget. Ettől az időtől kezdve Takaji Shimizut ismerték el a ryu nagymestereként, sorrendben a 25-nek.

A 60-as évektől Jodot elismerte az Összjapán Kendo Szövetség, amely egy szakértőkből álló bizottságot hozott létre, amelynek meghatározó alakjai Shimizu Sensei és Otofuji Senseivoltak. A fő cél a Jodo Japánon belüli elterjesztése volt. Különösen, hogy ez az óriási szervezet olyan formáját kereste a Jonak, amely rokonítható a Kendo gyakorlással. Végül 1968-ban az Összjapán Kendo Szövetség bevezette a Seitei gata formákat. Ez aKendo rendszerű Jo 12 kataból áll, amelyek a Shinto Muso Ryu Jodo első három sorozatának kataiból lettek összeválogatva, mint a ryu reprezentatív technikái. Néhány kis mértékű, de mégis jelentős változtatás is történt, hogy a Kendo gyakorlás kiegészítőjévé váljék.

Shimizu sensei 1978-ban meghalt, anélkül, hogy követőjét megnevezte volna. Tokyo környéki tanítványai tovább folytatták a gyakorlást azon a módon, ahogy ő tanította. Közben a régi központban Kyushu szigetén Otofuji Ichizo vette át a nagymester tisztjét, mint a legidősebb élő tanítványa Shiriashi Hanjironak.

Manapság a Jodot egész Japánban gyakorolják. Észak Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában, Európában az adott földrészre kiterjedő felelősséggel bíró szövetségek alakultak Shimizu sensei ideje alatt, aki nagymértékben érdekelt volt a Jodo világszerte történő elterjesztésében.

Pascal Krieger és az Európai Jodo Szövetség (EJF)

Pascal Krieger 1945. április 9-én született La Tour-de-Peilzben, Svájcban. 1963-ban kezd Judot gyakorolni Montreuxben.1969-ban 1. Dan fokozatot szerez Judoban, pont japánba való utazása előtt.

Japánban 2 évet tölt, ahová főként Judo gyakorlása miatt utazott. Ott találkozik Donn F. Draeger Sensei-jel, aki bemutatja őt Shimizu Takaji Sensei-nek, a Shintô Musô Ryu Jodo 25. Nagymesterének, és Kuroda Ichitarô Sensei-nek.Ettől az időtől kezdve Judot gyakorol a Kodokanon, és Jodot a Rembukanban Shimizu Sensei-jel, Iaidot és Shodot (kalligráfia) Ôjiban Kuroda Sensei-jel.

1972-ben visszatér Japánba, Nidant, illetve Sandant ér el Judoban, Oku-irit, illetve negyedik dant Jodoban (Nidan- Kendo Renmei Seiteigata) és Sandant Iaidoban and Shodoban. A Jodot illetően rendszeresen edz Shimizu Sensei vezető tanítványaival Kaminoda Sensei-jel, Hiroi Sensei-jel, Yoneno Sensei-jel és Nishioka Sensei-jel. 

1976-ban visszatér Svájcba, több mint 6 japánban töltött év után. Röviddel ez után a genfi Shung Dô Kwan Dojo felkéri, hogy tanítson Jodot és Iaidot. Első tanítványai azok, akiket korábbi Svájcba történő 1971-es visszatérése után nem hivatalosan már tanított.

1978-ban Malcolm Tiki Shewan felkeresi Pascal Kriegert, hogy többet tudjon a Jodoról, miután 1976-ban először gyakorolta az Mitsuzuka Sensei-jel. Ez egy izgalmas találkozás volt: Malcolm Tiki Shewan, Aikidô tanár, abban az időben már szakértője az Iaidonak és Kenjutsunak, segít Pascal Kriegernek fejlesztenie már meglévő Iaido tudását, miközben kiegészíti saját ismereteit a Jodoról. Ettől az időtől kezdve Malcolm Tiki Shewan és legközelebbi Iaido tanítványai (Floréal Perez, Dominique Pierre, Jaff Raji, Daniel Leclerc) egyre jobban elmélyülnek a Jodo tanulmányozásában és beillesztik azt az általuk Európa szerte tartott edzőtáborok anyagába.

1979-ben, Pascal Krieger létrehozza a Svájci Jodo Szövetséget. Ugyanebben az évben tanítványai többségét magával viszi Malajziába az 1. Nemzetközi Jodo Találkozóra, amelyet az IJF (Nemzetközi Jodo Szövetség) rendezett Donn F. Draeger Sensei irányítása alatt.

1980-ban Pascal Krieger körutat szervez Európában (Franciaország, Hollandia, Svédország érintésével) Otake Risuke Sensei és tanítványai a Tenshin Shôden Katori Shintô Ryuból, valamint KaminodaTsunemori Sensei and Donn F. Draeger Sensei a Shintô Musô Ryuból részére.

A két leginkább elismert japán Ryu európai turnéja további lökést adott a Jodo fejlődéséhez, nem csupán Svájcban, hanem egész Európában is.

A 2. Nemzetközi Jodo Találkozó (Malajzia, 1982) után, abban az évben, mikor Draeger Sensei elhunyt, az EJF megalakításának szükségessége nyilvánvalóvá vált. Pascal Krieger 1983-ban hozzálát a szövetség alapjainak lerakásához. Mégis az EJF Genfben történő hivatalos bejegyzésére csak 1990-ben kerül sor.

1985-ben Shintô Musô Ryu tanulmányait befejezendő ismét Japánba utazik, hogy Kusarigamajutsut tanuljon Kaminoda Sensei-jel a Yotsuya Kidôtai-ban. Röviddel ezután Shomokurokut kap Kaminoda sensei-től Shimizu Sensei pecsétjével hitelesítve. Svájcban Yodant kap Judoban Mikami Sensei-től és Kondo Sensei-től.

1994-ben Nishioka Tsuneo (Menkyo Kaiden) vezetésével Hawaiin tartott nemzetközi Jodo edzőtáborban új technikai dimenziók jelentek. Nishioka sensei stílusát, amely klasszikus abban az értelemben, hogy a kard visszanyerte elvesztett jelentését, az Európai Jodo Szövetség Technika Bizottsága nagy örömmel vette át. Nishioka Sensei ettől évtől kezdve az EJF technikai tanácsadója.

1994-ben Nishioka Sensei Gomokurokut adományoz Pascal Kriegernek Hawaiin és elfogadja őt személyes tanítványaként.

1996-ban Kuroda Sensei felterjeszti 10. Danra Shodoban.

1998-ban , Pascal Krieger Menkyo Kaident kap Nishioka Senseitől Genfben. Pascal Krieger Nishioka Sensei tizedik és egyben utolsó Menkyo Kaident kapott tanítványa.

2003-ban Jun-Shihan Shodoban.

2006 január, Shodo Shihan címet kap Isoji Saito Sensei-től.